Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kézilabda - büntetődobás

A kézilabda egy labdajáték, amelyet két 7 tagú csapat (hat mezőnyjátékos és egy kapus) játszik egymás ellen. Az a csapat nyer, amelyik többször tudja az ellenfél kapujába juttatni a rendelkezésre álló játékidő (60 perc) alatt a labdát.

Egy kézilabda-mérkőzés két 30 perces félidőből áll, amelyet egy 10 perces szünet választ el. Utánpótlás-meccsek esetében a játékidő rövidebb lehet.

A kézilabdát általában fedett csarnokban játsszák, de létezik egy másik fajtája is a sportágnak, amelyet a szabadban játszanak. Egyre kedveltebb strandkézilabda nevű változata is. A szivacskézilabdát főleg a fiatal kézilabdázók játsszák, a kézilabdáéhoz hasonló szabályokkal, csak könnyebb labdával, és kisebb játékterületen.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Története [szerkesztés]

A kézilabdázás alapmozgásai - futás, ugrás, dobás -, mint a létfenntartás eszközei, az emberré válással párhuzamosan indultak a fejlődésnek. Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején a torna volt a kor domináns sportága. Új mozgásforma kellett, amely szakít a torna kötött szabályaival, élvezetes, szórakoztató, nők is játszhatják, illetve a túlságosan eldurvult labdarúgásnál és rugby-nél „finomabb”.

Így hozzávetőlegesen a századforduló környékén, három, egymáshoz meglehetősen hasonló játék fejlődött ki:

  • haandbold
  • torball
  • hazena

Ezek a játékok a mai kézilabdázás közvetlen elődjeinek tekinthetőek.

Haandbold [szerkesztés]

A játék alapötlete Holger Nielson dán iskolamester nevéhez fűződik, aki a túl sok betört ablakot okozó futball helyett igyekezett tanítványai számára egy másik labdajátékot kitalálni. A labda pontosabb továbbítására ezért a lábuk helyett a kezüket kezdték el használni a játékosok, és a kezdeti kísérletezés olyan sikeresnek bizonyult, hogy az új játék hamarosan teret hódított Dániában.

Torball [szerkesztés]

A játék egyik németországi úttörője az a Hermann Bachmann volt, akinek nevéhez a játék szabályainak összeállítása, majd a részletes leírása fűződik. A 40 x 20 méteres játéktéren, a 4 méter sugarú kapuelőtérrel űzött játék szintén sok hasonlóságot mutat a mai kézilabdázással, és Németországban sok hódolót nyert meg a sportág ügyének.

Hazena [szerkesztés]

A Václav Karas és Antonin Kristof által megalkotott játék Prágában debütált először, a közvélemény teljes megelégedésére. A pálya mérete (48m x 32m), a kapuelőtér alakja (6 méter sugarú félkörív), a kapu mérete (2m x 2,4m) és a játékidő (2 x 25min) már sok hasonlóságot mutat a kézilabdázás mai paramétereivel. A játékteret azonban három egyenlő harmadra osztották, behatárolva a hátvédek, a középpályások, illetve a csatárok mozgáskörzetét, a kapusok pedig nem hagyhatták el saját kapuelőterüket.

Ez a három kezdetleges kézilabdajáték jelentős népszerűségre tett szert Európában, amit a tornák és mérkőzések egyre növekvő száma is bizonyít. Mivel azonban a mindhárom játékot különböző szabályok szerint játszották, nagyobb szabású nemzetközi tornák szervezése állandóan akadályokba ütközött. Ezért szükségessé vált a szabályok egyesítése, amelyet a német Karl Schelenz vállat fel, a és az új játékszabályok 1917-ben Berlinben láttak napvilágot.

Nagypályás kézilabda [szerkesztés]

Ez lett az új játék neve,amit 11-11 játékossal a szabadban, futballpályán kezdtek el játszani a sportág hódolói és évtizedeken keresztül a sportág elfogadott versenyzési formájává vált. A népszerűsége növekedett.

Először a Nemzetközi Atlétikai Szövetség karolta fel a „labdajátékokat” szövetségi szinten, és albizottságot hozott létre, majd 1928-ban Amszterdamban megalakult a Nemzetközi Amatőr Kézilabda Szövetség (IAHF). 1936-ban Berlinben a nagypályás kézilabdázás olimpiai programban is szerepelt. A háborús időszak viszont visszavetette a kézilabdázás fejlődését, és csak 1946-ban Koppenhágában alakult újjá a Nemzetközi Kézilabda Szövetség. Székhelye 1950 óta Básel (Svájc).

Kispályás Kézilabda [szerkesztés]

A kézilabdázás első formájaként a kispályás játék jelent meg, de az 1920-as évektől inkább a nagypályás játék volt az uralkodó. Az észak-európai országok jelentős részében az időjárás viszontagságai jelentősen csökkentették a játéklehetőségeket (elsősorban Svédországban),ezért főleg teremben folyt a játék, így ők nagypályás játékot gyakorlatilag nem igazán játszottak, sőt ezekben az országokban a kézilabdázás teremsportként vert gyökeret.

Jelentős változást az 1950-60-as évek hoztak:a kispályás kézilabda a maga sebességével, változatosságával és lüktető ritmusával fokozatosan háttérbe szorította a lassúbb nagypályás kézilabdázást.Az 1969-re tervezett nagypályás világbajnokságot érdeklődés hiánya miatt már nem rendezték meg.

1966 után csak kispályás mérkőzéseket rendeztek, a nagypályás kézilabdázás nemzetközileg megszűnt.
1972 egy újabb mérföldkő:a férfikézilabda újra bemutatkozhatott az olimpián Münchenben.
1976-ban aztán a következő olimpián, Montreálban, a férfi szakág sikeres szereplésének eredményeképpen már a női csapatok is lehetőséget kapnak a versengésre, és az olimpiai tornák mindkét nem számára a sportág kiemelt fontosságú eseményévé lépnek elő.
A nyolcvanas években a kézilabdázást az egyre növekvő népszerűség , a szabályok megszilárdulása, a sportág megerősödése és technikai-taktikai repertoárjának látványos fejlődése jellemzi.
A kilencvenes évekre a kézilabdázás az egyik legnépszerűbb sportággá nőtte ki magát.
A 2000-es évek elején megjelent a strandkézilabda
Napjainkban már jóval száz fölé emelkedett a tagországok száma és összesen több mint tízmillió játékos űzi versenyszerűen ezt a csodálatos labdajátékot. Az előző évtizedekben meghatározó szerepet játszó európai országok mellett ma már ázsiai, afrikai, amerikai sőt óceániai országokban is rohamosan fejlődik, népszerűsödik a játék.

Alapszabályok [szerkesztés]

A szabályok infografikában.

Játéktér [szerkesztés]

Terrain-handball.jpg

A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák, amelyhez hozzátartozik még az oldalvonalak mentén 1 méteres, az alapvonal mögött 2 méteres biztonsági sáv.

Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6m-re húzzák meg. Itt csak kapus tartózkodhat,az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépésért szabaddobás, kiállítás, vagy büntető is járhat. Egyes esetekben büntetlen marad.

Szaggatott szabaddobási vonal: Minden pontja a kaputól 9, a kapuelőtér-vonaltól 3 méterre van felfestve.

Büntetődobó-vonal: A kaputól 7 méterre található, innen dobják a játékosok a büntetőket. Párhuzamos a gólvonallal.

Gólvonal: a két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal. Ha ezen szabályosan áthalad a labda, azt gólnak kell tekinteni.

Kapus-határvonal: 15 cm hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.

A középvonal a pályát két egyenlő területű térfélre osztja, a két oldalvonal felezőpontjának összekötésével.

Oldalvonal : A pálya hosszabb oldala,

Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a zsűriasztal és a kispad között található. Ezen kell cserélni.

Játékidő [szerkesztés]

Egy felnőtt mérkőzés rendes játékideje 2×30 perc, 10 perc szünettel. Hosszabbítás esetén 2x5 perc. A fiatalabb korosztályú csapatok rövidebb meccseket vívnak: 8-12 év: 2×20 perc, 12-16 év: 2×25 perc.

A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt: az óra a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés, stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig áll (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött, a játékvezetőknek ezt követően esetleges hosszabbítás engedélyezésére nincs módjuk. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával nem minősül érvényes találatnak, ehhez az kell, hogy a labda még a játékidő letelte előtt áthaladjon a gólvonalon. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy büntetődobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből (vagy a félidőből) már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy büntetődobás). Ilyen esetben a labdát közvetlenül kapura kell lőni, annak átadására, vagy az esetlegesen a kapusról, kapufáról kipattanó labda újbóli megjátszására már nincs mód - a kapusról vagy a kapufáról a kapuba pattanó labda viszont érvényes gólt jelent.

Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével, és a másik vereségével kell végződnie. Ilyenkor ha a rendes játékidő után mégis döntetlenre állnának a csapatok, akkor öt perc szünetet követően 2×5 perc hosszabbítás következik, egy perces félidei szünettel. Ha ezután is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor büntetőlövések következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el felváltva egymás után, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a büntetőket addíg, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.

Egyes versenyeken a kiírás rendelkezhet úgy is, hogy a rendes játékidő letelte után egyből hétméteresdobások következnek, hosszabbítás nincs.

Labda [szerkesztés]

Handball the ball.jpg

A kézilabdát bőr, vagy műanyag borítású labdával játsszák. Életkortól, és nemtől függően eltérő labdák a játékeszközök:

Labdaméret Korosztály Labda kerülete Labda tömege
1 8-14 év közötti leányok
8-12 év közötti fiúk
50–52 cm 290-330 g
2 14 év feletti nők
12-16 év közötti fiúk
54–56 cm 325-375 g
3 16 év feletti férfiak 58–60 cm 425-475 g

A kézilabdát általában egy úgynevezett wax nevű anyaggal vonják be a játékosok, a jobb tapadás érdekében. Ez által válnak kivitelezhetővé az igazán látványos lövések, mint például a pattintott csavart lövés, a cunder.

Kapu [szerkesztés]

A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. Mérete: 2,08 m magas, és 3 m széles. A kapukat szilárd talajhoz rögzíteni kell, két különböző színnel kell befesteni.

Zsűri [szerkesztés]

Időmérő- játékidő-felelős

Titkár- jegyzőkönyv-vezető

A kispad [szerkesztés]

A cserék (általában hét), gyúró, orvos és az edzők helye.

Kézilabda-csapat [szerkesztés]

Egy kézilabdacsapat 14 játékosból áll. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat, a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Mindig kell egy kijelölt kapus a pályára, aki eltérő mezt visel a többiektől. A kapus mezőnyjátékosként is szerepeltethető, illetve egy mezőnyjátékos is átveheti a kapus feladatkörét, ha megfelelően elkülönül a ruházata a mezőnyjátékosokétól.

Egy mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre úgy, hogy a lecserélt játékos a cserevonalnál hagyja el a pályát. Ha a becserélendő játékos hamarabb lép pályára, minthogy a lecserélt játékos elhagyná azt, akkor az szabálytalan cserének minősül, és kétperces büntetéssel büntetendő. Több más labdajátéktól eltérően a csere alatt a játék nem áll meg, a cserét - hacsak a játék egyéb okból nem áll - folyamatos játék közben kell végrehajtani.

Mezőnyjátékosok [szerkesztés]

A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön. A játékosok nem viselhetnek olyan tárgyat magukon, amely veszélyezteti a saját, vagy játékostársai testi épségét.

A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába, a labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. Labdával a kézben maximum 3 lépést lehet megtenni.

Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával. Ez a passzív játék. A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, nincs kapura lövési kísérlet, akkor a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást ítél. Főként ez a szabály teszi ezt a sportágat ilyen gyorssá, és látványossá, nem engedélyezve egyik csapatnak sem, hogy feladja a gólszerzésre irányuló törekvését.

A mezőnyjátékos lehet:

  • jobbszélső,
támadáskor: balkezes, szélső játékos, indításoknál gyakran ő dob ziccert, vagy középre tör
védekezéskor: posztján védekezik, zavaró, vagy középső védő
  • jobbátlövő,
támadáskor: balkezes, átlövő játékos, tehát az egyik fő gólszerző, fontos a játékkapcsolata a belső emberekkel
védekezéskor:posztján középső védő
  • irányító,
támadáskor: jobb- vagy balkezes, ő a karmester: a csapat vezére, mozgatója, "figura-bemondója"
védekezéskor: posztján középső védő vagy zavaró
  • balátlövő,
támadáskor: jobbkezes, átlövő játékos, tehát az egyik fő gólszerző, fontos a játékkapcsolata a belső emberekkel
védekezéskor: posztján középső védő
  • balszélső
támadáskor: jobbkezes, szélső játékos, indításoknál gyakran ő dob ziccert,vagy középre tör
védekezéskor: posztján védekezik, zavaró, vagy középső védő
  • beálló
támadáskor: jobb- vagy balkezes, a "húsdarálóból" gyakran befordul és lő, de főleg nyitja és zárja a falat
védekezéskor: posztján középső védő

Kapusok [szerkesztés]

A kapus az egyetlen játékos, amely a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt is. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát. Azonban eközben nem veszélyeztetheti az ellenfelet.

Játékvezetők [szerkesztés]

A kézilabda-mérkőzést két egyenjogú játékvezető vezeti. A mérkőzéseken a játékosok közül csak a csapatkapitányok szólhatnak hozzájuk. A játékvezetők ellenőrzik a mérkőzés előtt a játéktér, a kapuk és a labdák állapotát, ellenőrzik a csapatok felszerelését, a játékosok öltözékét.

A mérkőzés megkezdésekor az egyik játékvezető, mint mezőny-játékvezető a középvonalnál helyezkedik el, ő a támadó csapat támadási iránya felé néz, míg a másik a védekező csapat mögül, az alapvonalnál figyeli az eseményeket. A két játékvezető szerepe a támadások váltakozásával felcserélődik. Jelzésekkel adnak utasításokat.

A sportág magyarországi története [szerkesztés]

  • A kézilabda magyarországi történetét egy magyar atléta, Csérfay Sándor alapozta meg, aki egy európai túra során figyelt fel a különös játékra. Az akkoriban még Labdarúgó pályán játszott játék egy életre rabjává tette. Később 1933. március 30-án önálló szövetségként megalakult a Magyar Kézilabda Egyesületek Szövetsége. Férfi válogatottunk az 1936-os Berlini olimpián szerepelt először, 1938-ban pedig Világbajnoki bronzérmet szerzett. ez jelentősen növelte a sportág népszerűségét, és elősegítette számos klub létrejöttét.
  • A II. világháború jelentősen megtépázta az országot, és vele együtt a kézilabda sportot, de az 1949-ben Budapesten megrendezett női világbajnokságon válogatottunk mégis aranyérmet szerzett természetesen nagypályán. Ezt követően azonban Nyugat-Európából elindult világhódító útjára a kisméretű pályán játszott kézilabda, melyet Magyarországon elsősorban szabadban, de Európa nagy részén már teremben űztek. Ezzel megpecsételődött a nagypályás kézilabda sorsa.
  • A játék a kisméretű pálya révén felgyorsult, több gól született, a stratégia is fontosabb szerepet kapott, mindezek együtt jelentősen növelték a sportág népszerűségét.
  • Az ötvenes évekre a Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) már sűrű programot bonyolított évente, ekkor indult ugyanis útjára a világbajnokság, melyen elsősorban a hölgyek szerepeltek sikeresebben, olyannyira, hogy 1957-ben ezüstérmet nyertek.
  • Majd 1965-ben egy dortmundi világbajnoki címet is bezsebeltek. Ez idő tájt az IHF elindította a klubcsapatoknak kiírt három európai kupát. A Bajnokok kupája,Az IHF kupa, és a Kupagyőztesek Európa-kupája nagyot lendített a játékosok technikai fejlődésén. Akkoriban a magyar csapatok közül a férfiaknál a Tatabánya, a Bp.Honvéd, a Győr, és a Debrecen, míg a nőknél az FTC, a Bp. Spartacus, és a Vasas vívott ki magának nemzetközi hírnevet.
  • 1972-ben elindult a sportág olimpiai története. Ezekben az években a magyar válogatottak rendszeresen vettek részt a világbajnokságok döntőiben. Ez az időszak főként a hölgyekről szólt. 1977-ben Az FTC női csapata megnyerte a KEK-et)
  • A nyolcvanas évekre azután a férfiak is beleerősítettek két olimpiai 4. hellyel, míg a hölgyeknek csak egy 4. hely jutott. Az 1980-as világbajnokságon pedig mindkét csapatunk második helyen végzett. Emellett 1982-ben férfiágon a Budapest Honvéd, a nőknél pedig a Vasas megnyerte a Bajnokok Kupáját.
  • 1992-ben megalakult az Európai Kézilabda-szövetség (EHF). Ezekben az években újra megindult a sportág fejlődése, olyannyira, hogy a második legnépszerűbb sportág lett az országban, és a mérkőzéseket gyakran telt házas csarnokokban játszották. A női válogatott ebben az időben előbb egy világbajnoki 2. helyet, majd egy olimpiai 3. helyet szerzett Laurencz László szövetségi kapitány irányítása alatt. A Dunaferr női kézilabdacsapata 1995-ben megnyerte az EHF-kupagyőztesek Európa-kupáját, majd 1998-ban az EHF kupát.
  • Az ezredfordulót egy olimpiai 2. hellyel, és egy romániai Európa-bajnoki címmel ünnepelték a lányok Sydneyben, ez már Mocsai Lajos keze nyomát dicséri. Ezekben az esztendőkben a női vonal újra magasra ívelt. A Dunaferr 1999-ben megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, és a szuperkupát, emellett a Debrecen elhódította az EHF kupát, majd később az FTC játszott BEK döntőt, illetve kétszer is az EHF kupa döntőjében szerepelt a Győri ETO. Férfi vonalon a Veszprém nyújtott kimagaslót aki a Bajnokok ligájában döntőt is játszott 2002-ben, de meg kell említeni a Dunaferr 2000-ben KEK-döntős csapatát is.

Magyar kézilabda-bajnokság [szerkesztés]

Magyar kézilabdakupa [szerkesztés]

Az MK-t kieséses rendszerben rendezik, egyszer egy, más évben két mérkőzés dönti el a továbbjutást. A "Final Four"-ra liciteléssel kiválasztott helyen kerül sor. A legutóbbi győztesek: a férfiaknál az MKB Veszprém KC és a nőknél a Győri Audi ETO KC.

Kézilabda a világban [szerkesztés]

 

Szia! Én járok kézire és most a szabályokat 
szeretném megmutatni

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

******

(Playboy Patti, 2010.12.20 18:32)

Szupcsi az oldalad !!!